Már 1967. március 11.-én egészen fiatalon megszülettem, mint általában a rendes emberek. Kiskoromban gyerek voltam és ez az állapot egész sokáig megmaradt, sõt idõnként a mai napig visszaköszön.
Gyermekkoromban Cserkeszölõben, ebben a vidéki kis faluban laktam, nem tanyán csak messze a faluközponttól. Édesanyám háztartásbeli végzettségû lévén alkalmi munkákat vállalt, ahová engem is rendszeresen magával vitt, ezért óvodás koromig nem igazán voltak barátaim. Édesapám ácsként tevékenykedett.
Aktívan részt vett a szocializmus tetõfedésében, hétvégeken is csak ritkán volt velünk, no meg mert egyébként sem voltam igazi fiú beállítottságú, ezért kapcsolatunk nem igazán volt belsõséges. Ez az állapot csak halála elõtt néhány évvel változott érezhetõen.
1974-ben beköltöztünk Kunszentmártonba és ez egy csapásra semmit sem változtatott szobanövény beállítottságomon. Társasági kapcsolatain minimalizálása valószínûleg hozzájárulhatott kellemetlen beszédhibáim kialakulásához, minek hatására a fogsorom és a nyelvem rettentõen zavar a kommunikálásban.
Az elsõ osztály elvégzése után midenki számára egyértelmû lett hogy, regényírásból és festészetbõl nem fogok megélni. Ekkor még elvi esély volt rá hogy operaénekes legyek, de néhány év múlva kiderült, nincs se hangom se hallásom.
Még 1969-ben volt egy kósza ötletem, mégpedig az, hogy ûrhajós leszek. Anyám szerint ezt nem a szennyesládán kellett volna kezdenem, de miután felsegítettek és leporoltak látszott, hogy csak agysérüléseim lehetnek, legalábbis külsérelmi nyom nem maradt a lezuhanásom után.
Tehát nyitva ált elõttem a tudományos pálya. Apró problémák ugyan voltak, például, nem tudtam és nem is szerettem tanulni, de mégis sikerült elolvasnom a Mi Világunk címû tudományos alkotást. Ekkor htároztam el, hogy csillagász leszek.
Nagyanyám sokáig kereste az olvasó szemüvegét, de nem sikerült bizonyítani az eltûnt okulár és a készülõ távcsövem közötti közvetlen kapcsolatot.
A STAR WARS és az 1980-ban megjelent Sehollakók címû könyv teljesen a tudományos-fantasztikus világ felé fordított. Egy fantasztikus világ alakult ki bennem, ami kihatott gondolkodásomra is.
Matemetikából addig is ötös voltam, de a fizika nem nagyon fogott meg. Nyolcadik végére már mindkét tantárgyból jeles voltam, de a nyelvtanban megmutatkozott évtizedes lemaradásomat nem tudtam behozni, ezért középiskolai tanulmányaimat a helyi szakmunkásképzõ intézetben villanyszerelõ szakon végeztem.
Régen dédelgetett vágyam is teljesülni látszott amikor elkezdtek harcmûvészetet oktatni az iskolánkban. Az okítást sajnos gyorsan betiltották, de kialakult egy olyan alap, aminek a mai napig hasznát veszem.
Szakmunkásképzõ után gimnáziumba is jártam. Levelezõre. Ez nem azt jelenti, hogy, a postát támogatjuk, hanem kevesebb tudással és szorgalommal is hozzá lehet jutni érettségihez.
A magyar tanárnõm az elsõ felméréskor megállapította hogy, matemetikai esélyem sincs a sikeres vizsgára, de mégis közepes eredménnyel végeztem.
Következõ sorscsapás a katonaság volt. Kiskõrösön a Petõfi Sándorról elnevezett laktanyában próbáltak katonát és embert faragni belõlem.
Kiképzésem egyik legnagyobb akadálya az egyik legjobb barátom volt, aki mint kiképzõtiszt helyettes helyettese mûködött ott éppen. Esõ idõszakban, mint hátszeles töretlen népszerûtlenségnek örvendtem, de ahogy felkerültünk a századhoz rendezõtek a viszonyok.
Tevékenyen resztvettem a szocializmus megbuktatásában. Talán én voltam ez egyetlen olyan kisztitkár aki nem kisztag, és olyan inaktívan tevékenykedtem, hogy leszerelésemkor századunknál megszült a NISZ (mert közben azért átalakultunk).
Leszerelésem után a megváltozott helyzetben elkezdtem elsõ vállalkozásomat, mint sertéstenyésztõ kisiparos. A lakásunk ugyan nem ment rá, de rettentõ gyorsan kellett munkát keresnem. Alig négy év alatt sikerült a felhalmozott tartozásaimat visszafizetnem.
Nagy fordulat életemben az 1994-es év. Ekkor keresett meg Kovács István, hogy, mennyek dolgozni a róla elnevezett Kovács és Tsai Kft-hez. Innen egyenes út vezetett Budapestre, ahol jelenleg élek és alkotok.
Mert az ember saját kárán sem mindig tanul, ezért 2000-tõl újra vállalkozót játszom. Egy ideig, mint Bt. most, mint Kft szédítem a világot.
Fõ tevékenységem a villanyszerelés, építõipari kivitelezési munkálatok elvégzése, megmagyarázása, és a munkánkért járó pénz beszedése. Ez utóbbi hatásfoka nem éri el a nyolcvan százalékot.
Egy számítástechnikai tanfolyam elvégzése után komolyan gondolkodom az ilyen irányú tevékenységek végzése iránt.
Hogy mi lesz a következõ amibe fogok azt nem tudom, de csörög a telefon, talán egy fizetõképes megrendelõ...